A főhősök támasza: Bálint Ádám a Rebeccában

Gubik Petra, Janza Kata, Gallusz Nikolett, Dolhai Attila, Szaszák Zsolt, Medveczky Balázs és Udvaros Dorottya után a hazai zenés színpadok újabb kiválósága csatlakozik a szabad téren debütáló Rebecca musical csapatához. Bálint Ádám valódi veterán, ha Sylvester Lévay musicaljeiről van szó: azon maroknyi színész egyike, akik a zeneszerző összes darabjának hazai feldolgozásában feltűntek az évek során. Az Elisabeth-ben Ferenc József, a Mozart!-ban Schikaneder, a Marie Antionette-ben Léonard szerepét alakította. Ráadásul a Rebeccával sem ez a Megasztár második szériájából is ismert művész első találkozása: a musical hazai ősbemutatóján az intrikus Jack Favell szerepében láthatta a közönség.
„Az összes Lévay-darabban játszottam, és az, hogy a Rebeccában térhetek vissza, egy újabb szerepben, és az, hogy Frank szerepét megcsinálhatom, azért is különleges ajándék, mert ha jól tudom, a szerzőnek Frank szólója a kedvence az egész darabból. Az ő szívéhez ez áll a legközelebb, és ezért nagy hangsúlyt fektet arra, hogy ezt a szerepet ki játszhatja el. Azt érzem, hogy engem szeret, legalábbis mindig megdicsért, amikor látott, elégedett volt a munkámmal – remélem, most is az lesz! – árulta el a színművész, aki karakterszerepekben mozog a leginkább otthonosan: a Honthy-díjat is ebben a kategóriában nyerte el a 2018/19-es színházi évadban, a Carouselben nyújtott alakításáért. A musicalben korábban megformált szerepével szöges ellentétben ezúttal egyértelműen pozitív alakot kelthet életre. Frank Crawley a morózus Maxim De Winter hűséges embere, igaz barátja, aki egyúttal az új feleségnek is értékes támaszává válik: olykor mintha egyetlen szövetségese lenne a zord Manderley-kastélyban.

„Nagyon szeretek negatív figurákat játszani, mert ezek a motivációk, érzések mindannyiunkban benne vannak: nem a negatív érzésekkel van a gond, hanem azzal, ki mihez kezd velük. Ezek az emberek átlépik a cselekvés határát, és meg is teszik, amit az ösztöneik, legalantasabb érzéseik diktálnak. Ezeket jó szabadon engedni, ezért Favellt nagyon szerettem. Viszont most már, hogy háromgyerekes apa vagyok, az a nyugodt, szeretetteljes bölcsesség, ami Franket jellemzi, és ami az ő dramaturgiai szerepe, hogy biztonságot nyújtó barátot jelentsen a két főszereplő számára, ezt most, negyvenkét évesen tudom jól megcsinálni – hamarabb nem tudtam volna. Nem egy „tejfölszerep", nem sikerszerep, nem az a jelentősége – de éppen egy olyan színészi feladat, amihez már kicsit érettebbnek kell lenni, és úgy érzem, pont jókor jön.” – vetette össze régi és új, Rebecca-beli szerepét a művész, hozzátéve, zeneileg is izgalmas, egyúttal önazonos számára az intéző szólama: „Favell dala revüparódia-szerű zenei szempontból, ami furcsa, mert egyedül énekli, nagy kórus nélkül — és kicsit a kabarés-konferansziés dalok parafrázisa is. Az első próbafolyamatom alatt igencsak küzdöttem, hogy kell megtölteni energiával teljesen egyedül – remélem anno sikerült, Béres Attila segítségével. Frank dala viszont nekem hangzásvilágában a gyerekkorom, a nyolcvanas évek popslágereit idézi, és ez a zene bennem mély nosztalgiát ébreszt, ráadásul pont az én hangfekvésem, mintha nekem írták volna; nagyon jól esik énekelni!”

Nemcsak a szerepe iránti lelkesedés miatt várja izgatottan a próbafolyamatot a népszerű színész. Feltűnt már a Dóm téren Ferenc Józsefként az Elisabeth-ben, Schulteis Arnoldként A Csárdáskirálynőben, de korábban a 2005-ben a Szegedi Szabadtéri Játékokon is nagy sikerrel játszott Rómeó és Júlia főszerepében is bemutatkozott Dolhai Attila váltótársaként. Tíz éves kihagyás után, de annál nagyobb örömmel lép színre a napfény városában: „Először mindig félelmetes fölmenni arra a színpadra és meglátni azt a hatalmas nézőteret: „Úristen, ezt be kell játszani, hogy a legutolsó sorban is érvényes legyen, amit csinálsz, és a hátsó sorokban ülő nézőkhöz is eljusson az energia!". Megtiszteltetés ott játszani, jó oda visszatérni!”